Bogi & Gábor werkblogja a HR Talkshow kulisszái mögül
Az a nap is ugyanolyan volt, mint a többi – az iroda stúdióvá alakul, fények, mikrofonpróba –, mégis mindketten éreztük, hogy itt most valami más fog történni. A netről „ismerős” karakter érkezett hozzánk: sokak szerint karcos, sokak szerint megosztó. És aztán bejött az ajtón Bihari Ádám; élőben melegszívű, figyelmes, fókuszált.
„A személyiségem nem kettős, csak van benne egy izgalmas fűszeresség” – mondta az első tíz perc egyikében, amikor Bogi rákérdezett az arrogancia-vádra. Onnantól nem a TikTok-kommentek Bihari Ádámjáról beszélgettünk, hanem az emberről, aki mögötte van.
Bogi és a magabiztos öltözködés
A felkészülésnél azon dolgoztam, hogyan ne a „rövidujjú-ing vs. nyakkendő” tengelyre fűzzük fel a beszélgetést. Inkább arra, hogy stílus = döntés, rendszer, érték. Amikor Ádám kimondta: „Amikor kritikát fogalmazol meg, tedd fel magadnak: tudod vagy csak gondolod?”, felpillantottam a jegyzeteimből. Ez nem ruhatár, ez kultúra. Így jutottunk el a vezetői visszajelzéshez, a megszégyenítés nélküli mérceállításhoz és ahhoz a fontos mondatához, hogy a jó vezető „félrehívva emel”.
Az egyik legizgalmasabb pillanat volt, amikor arról beszélt: a legrosszabb napokon öltözzünk a legmagabiztosabban. „Minél rosszabb lelkiállapotban vagy, annál inkább öltözz magabiztosan” – mondta. Nem azért, hogy elfedjük magunkat, hanem mert a külső rend képes megtartani a belsőt, amíg utolérjük magunkat. Ezt a gondolatot mi is visszük tovább a saját tárgyalásainkon, sőt, erre készítjük fel a leendő jelölteket is, amikor interjúznak.
Gábor: a csapatkultúra a vezetőnél kezdődik, ő dönt, hogy mit enged meg
A felvételen a „board meeting” szál ragadott meg. Mit teszel vezetőként, ha valaki félreöltözik egy ügyféltalálkozóra? Ádám válasza pontos volt: kultúra- és leadership-kérdés. Nem a nyílt ülésen hozol kellemetlen helyzetbe senkit, hanem négyszemközt jelzed, mi a mérce. Ezt a logikát a HR-oldalon is hangoztatjuk: a visszajelzés akkor működik, ha emel, nem szégyenít.
A „pénz vagy ízlés?” blokk is helyre tett pár mítoszt. Ádám nem cicózott: a méretre készült ruha drága. Pont. De arányt, ápoltságot, elemi tisztaságot bármilyen büdzséből lehet tanulni. Ezt sok szervezetnek érdemes lefordítani employer brandingre: a minőség nem mindig költség, gyakran figyelem.
Bogi: amikor a „stílus” túlmutat a ruhán; hospice és felelősség
Ritkán írunk ilyet, de ez a beszélgetés minket is megérintett. Ádám mesélt a Tábitha Gyermekhospice Házról, ahol nagykövetként segít. „Segíteni menő.” Rövid mondat, nagy súly. Éreztük, hogy itt nem PR-ról van szó, hanem értékről. És innen lett kerek az a mottó, amit sokan csak pólófeliratnak hinnének: „Ha stílus van, minden van!” A kontextusban ez már nem öltözködés: ez iránytű.
(Erről a „stúdióból a tárgyalóba” átkötésről írtunk korábban a Gundel-werkblogban is – link)
Gábor: a „kisköcsög” és a könnyű kérdések
A forgatás végén előkerült a kérdéses csupor („kisköcsög” – saját terminus), és jöttek a gyors villámkérdések. Rövidujjú ing? „Be kéne tiltani.” Zokni szandállal? „Vizuális merénylet.” Parfüm vs. gyűrött ing? „A gyűrött ing nagyobb dealbreaker.” Röhögtünk, igen, de közben kirajzolódott egy jól körülhatárolható gondolatiság: helyzethez öltözni, emberhez beszélni, kultúrát építeni.
Mit vittünk el mi ketten?
- Bogi: A „tudod vagy gondolod?” örök kérdés marad nálam. Eddig is így tettem, de most tudatos köntösbe került, mielőtt bárkinek nekiugranék szakmai kritikával, felteszem magamnak. És igen: a rossz napokon még inkább felveszem a magabiztosságomat kívül és belül is.
- Gábor: A csapatkultúra nem a falra akasztott értékeknél kezdődik, hanem, hogy mit enged meg a vezető a hétfő reggeli státuszon. A mércét állítani kötelesség, kritikát pedig felemelve, építve átadni pedig stílus.
Köszönjük Ádámnak, hogy nem „öltözött” nekünk, hanem levettél pár réteget. Aki eddig csak a kemény, arrogáns (helyesen: izgalmasan fűszeres :)) hangot hallotta, ebben az epizódban biztosan észreveszi az embert is.
Zelei Bogáta & Krivánik Gábor
toborzási üzletágigazgató & ügyvezető, tulajdonos