Bogi & Gábor werkblogja a HR Talkshow kulisszái mögül
Mit csinál pontosan egy légiforgalmi irányító? Tényleg csak 5 ember kerül be 100 jelentkezőből? És valóban több ezer ember biztonsága múlik rajta minden nap?
A HR Talkshow legújabb adásában Oláh Zoltán, a HungaroControl légiforgalmi irányítója volt a vendégünk. Egy olyan szakma kulisszái mögé néztünk be, amely kívülről szinte filmesnek tűnik, belülről viszont fegyelem, döntéskényszer, koncentráció és elképesztő felelősség. A stúdióban Zelei Bogáta toborzási szemmel kérdezett, Krivánik Gábor pedig cégvezetői fejjel fordította le a hallottakat a hétköznapi döntések nyelvére.
Bogi és a misztikus szakmák
Van az a pont egy beszélgetésben, amikor rájössz: erről a világról eddig szinte semmit nem tudtál.
Nekünk most ilyen volt a HR Talkshow legújabb adása, amelyben Oláh Zoltán, a HungaroControl légiforgalmi irányítója ült be hozzánk a stúdióba. Már az első percekben kiderült, hogy a légiforgalmi irányítás tipikusan az a szakma, amiről mindenki hallott, de valójában kevesen értik, mi történik a háttérben. És persze ez az a pont, ahol Bogi szeme rögtön felcsillan: ha valami ennyire kevéssé ismert, de ennyire izgalmas, akkor ott biztosan rengeteg emberi, szakmai és toborzási tanulság rejtőzik.
Bogi az adás elején ki is mondta azt, amit valószínűleg sokan éreznek: ez a szakma „misztikus”. És tényleg az. Nemcsak azért, mert egy toronyból, radarokkal, külön szabályrendszer szerint, saját nyelven dolgoznak az irányítók, hanem azért is, mert itt minden döntés mögött valós, azonnali következmény van. Nem Excelben csúszik egy sor. Nem lesz egy meetinggel több. Hanem repülőgépek mozgása, emberek biztonsága, működő rendszerek ritmusa múlik azon, hogy valaki ott, abban a pillanatban jól dönt-e.
Gábor és a közérthető szakmaiság
És persze itt jön Gábor, aki hozza a maga klasszikus, jó értelemben földhözragadt cégvezetői nézőpontját. Ő az, aki rögtön lefordítja a „fejjel lefelé álló karácsonyfa” légtérmodellt nagymama-üzemmódra, és felteszi a kérdést, amit minden laikus feltenne: jó, jó, de akkor te egész nap mit csinálsz? Nézed a monitort és reménykedsz? Ez a fajta kérdésfeltevés különösen jól működik a HR Talkshow-ban. Mert amit Zoli csinál, az elsőre bonyolultnak tűnik, de amikor jó kérdésekre kell válaszolni, a misztikum elkezd szépen szétbomlani. És ebből valami nagyon izgalmas dolog lesz: közérthető szakmaiság.
A beszélgetés egyik legjobb része számunkra az volt, amikor kiderült, mennyire összetett a torony működése. Hogy nemcsak „egy ember ül ott fent”, hanem külön pozíciók, felelősségek és átváltások rendszere működik mögötte. Szupervízor, tornyos irányító, gurító irányító – és mindegyik szerepnek pontos helye van a repülőtér mozgásában. Bogi itt a kiválasztási és alkalmassági oldalra kapcsolt rá ösztönösen: milyen ember kell ehhez? Milyen képességek szükségesek hozzá? Mennyire lehet ezt tanulni, és mennyire személyiség? Egy toborzási specialista fejében ez a kérdés nem elméleti. Ez mindig arról szól: hogyan találjuk meg azt az embert, aki nemcsak okos, hanem terhelhető, felelősségteljes és stabil is.
Zoli ebben is meglepően nyugodt válaszokat adott. Nincsenek mítoszok, csak rendszer, felkészülés és realitás. Nem kell hozzá speciális diploma. Nem kell hozzá „született pilótavér”. Kell érettségi, kell angol, kell alkalmasság, kell mentális stabilitás, és kell egy olyan személyiség, aki bírja a terhelést. És ami különösen érdekes: a háttér nagyon sokféle lehet. Tűzoltó, jogász, orgonaművész, rendőr – a légiforgalmi irányítás világába sok irányból lehet megérkezni. Ez a rész szerintünk különösen erős, mert jól megmutatja, hogy a tehetség és az alkalmasság sokszor nem ott ül, ahol előre keresnénk. Pont úgy, ahogy a recruitmentben is.
Aztán jött az a pont, amikor a stúdióban mindenki kicsit még jobban figyelni kezdett: a felelősség és a pénz kérdése. És itt sem clickbait választ kaptunk, hanem egy nagyon tiszta logikát. Zoli nem a számokat kezdte dobálni, hanem a terhelést és a tétet tette mellé. Napi több ezer ember élete, napi több száz repülőtéri mozgás, és az a fajta koncentráció, amelyet nem lehet „félig” csinálni. Innen nézve már nem is annyira meglepő, hogy ez a szakma a KSH statisztikáiban évek óta a top fizetések között szerepel. Gábor ezt rögtön el is helyezte a maga nyelvén: ez egy életút-karrier szakma. Az a típusú pálya, amit nem véletlenül honorál a piac és a rendszer is kiemelten.
Persze ettől még az adás nem lett száraz vagy túl komoly. Sőt. Kifejezetten szeretjük azokat a pillanatokat, amikor a HR Talkshow megmutatja, hogy a szakmai mélység és a játékosság igenis megfér egymás mellett. Ilyen volt a kutyás átstartolás története, amit egyszerűen nem lehetett nem imádni. Egy elszabadult kutya a poggyászból, egy éppen érkező Ryanair-gép, és egy pillanat, amikor az irányítói döntés konkrétan az állat mozgására reagál. Ez az a sztori, ami miatt egy ilyen adás után a nézők már egészen más szemmel néznek egy leszálló repülőre. Mert hirtelen megértik, hogy a „váratlan” a rendszer része. És hogy a profizmus nem azt jelenti, hogy nincs rendkívüli helyzet, hanem azt, hogy arra is van működő válasz.
Nekünk mégis talán az egyik legerősebb szál a munkarend és a mentális terhelés volt. Mert ez az a rész, ahol már nemcsak egy különleges szakmát látunk, hanem nagyon emberi döntéseket. Mit jelent az, hogy valaki „ánfitet jelent”? Hogyan ismeri fel magán, hogy ma nem elég jó állapotú ehhez a munkához? Hol van a határ felelősség és túlterhelés között? Ezek a kérdések túlmutatnak a repülésen. Ez már vezetésről, önismeretről és munkakultúráról szól. És itt érződik igazán, mennyire jól működik együtt Bogi és Gábor szerepe az asztalnál. Bogi rámegy arra, hogy mit jelent ez emberileg, kiválasztási és alkalmassági szempontból. Gábor pedig rögtön szervezeti és működési logikába fordítja le: ez milyen rendszer, mennyire fegyelmezett, és mit lehet ebből tanulni cégvezetőként.
Ami pedig külön öröm volt, hogy Zoli nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon jól működött ebben a beszélgetésben. Van az a vendég, aki információt hoz. És van az a vendég, aki világot hoz. Zoli egyértelműen az utóbbi volt. Mesélt, magyarázott, egyszerűsített, és közben végig megmaradt hitelesnek. Ettől lett az egész adás nemcsak informatív, hanem szórakoztató is. És valahol ezért szeretjük ennyire ezt a műsort csinálni. Mert a végén mindig kiderül: a legizgalmasabb szakmák mögött nem mítoszok vannak, hanem emberek. Emberek, akik döntenek, hibalehetőséget kezelnek, felelősséget vállalnak, és közben egészen hétköznapi módon mesélnek valami rendkívüliről.
Mit vittünk el mi ketten?
Ha pedig minket kérdeztek: ez az adás újra emlékeztetett arra, hogy a recruitment és a vezetés valójában mennyire ugyanarról szól. Nem címkékről. Nem önéletrajzokról. Nem látványos szerepekről. Hanem arról, hogy felismerjük, ki mire alkalmas, mihez van képessége, és hol tud igazán jól működni. Oláh Zoltán története ebből a szempontból is telitalálat volt. Mert miközben egy toronyból néztük a világot, valójában nagyon is a földön maradtunk. És ez a HR Talkshow egyik legjobb tulajdonsága.
- Bogi: A „tudod vagy gondolod?” örök kérdés marad nálam. Eddig is így tettem, de most tudatos köntösbe került, mielőtt bárkinek nekiugranék szakmai kritikával, felteszem magamnak. És igen: a rossz napokon még inkább felveszem a magabiztosságomat kívül és belül is.
- Gábor: A csapatkultúra nem a falra akasztott értékeknél kezdődik, hanem, hogy mit enged meg a vezető a hétfő reggeli státuszon. A mércét állítani kötelesség, kritikát pedig felemelve, építve átadni pedig stílus.
Zelei Bogáta & Krivánik Gábor
toborzási üzletágigazgató & ügyvezető, tulajdonos